Hogyan véd PREFALZ tető egy horvát buszpályaudvart

Mi teszi a jó építészetet? Ha a zagrebi SANGRAD + AVP architects munkáit szemléljük, az arra sarkall minket, hogy tartsunk egy kis szünetet, nézzük meg alaposabban, és tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért néz ki úgy, ahogy kinéz? Miért ilyenre tervezték?" Egy, az épületekkel előidézett „Állj meg - és -gondold végig“, hatás az, amit az építészek minden épületükkel el szeretnének érni. Ehhez az eddig megvalósított különböző lakó- és oktatási épületek, irodák, sportközpontok, hotelek és gyárépületek nyújtanak megfelelő tapasztalatot.  

Vedran Pedišić, az iroda egyik alapítója és vezető tervezője, ebből a kollektív tapasztalatból profitál, amely megtanította neki azt is, hogy folyamatosan innovatívan és interdiszciplinárisan dolgozzon: "Szívesen fordulunk már idejekorán külsős szakértőkhöz, pl. tájépítészeti kérdésekben. Milyen javaslataik vannak a növénytelepítéssel kapcsolatban, és hogyan tudjuk ezeket használni?" 

Ezzel a hozzáállással kezdenek hozzá a tervezők számos, a Zágrebtól délkeletre fekvő Slavonski Brod területén lévő projektjükhöz. A Száva partján fekvő település a bosnyák - horvát határ közvetlen közelében található, és fontos nemzetközi csomópontnak számít, ahonnan a szomszédos Magyarország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina könnyen elérhető. A kajak - kenu Klub és egy hotel mellett Vedran és kollégái itt valósították meg Horvátország egyik legforgalmasabb buszpályaudvarát. Az épületet a hosszanti irányban elnyúló, enyhén felfele hajló PREFAZ teteje teszi egyedivé. 

PR: „Miért pont így néz ki az épület?“
VP: „Ha meg akarjuk érteni a formáját, közelebbről meg kell néznünk, hova épült. Egy központi elhelyezkedésű, de bonyolult telekre kellett építenünk, a városi pályaudvar és az autópálya közvetlen közelében. Mivel különböző okokból kifolyólag a már meglévő, erősen omladozó régi épületet nem újíthattuk fel, így egy a teleknek az úttal határos, nagyon keskeny részére kellett terveznünk, ahol csupán néhány fa állt. Alapvetően ennek köszönhető az elnyújtott forma." 

Az utca irányában zárt, a buszparkolók oldalán nyitott a mintegy 23 méter hosszú épület, mely a telekhatáron áll. Azonnal szembeötlik, hogy az építészek kevés, de minőségi anyagot választottak: szürkésfehér betonlábazat, üveg és rozsdaszínű acél betétekkel váltakozó homlokzat és prefafehér alumíniumtető. 

Méretei ellenére lebegő könnyedséget fedezhetünk fel rajta - ami azért is figyelemreméltó, mert az épület statikai és szeizmikus okokból 15 m mély cölöpalapokon áll. Méretének köszönhetően a tető túllóg a három, egyenként 4,3 m széles, kubusukból álló pavilonon, melyek a kiszolgálóhelyiségeket rejtik: Jegypénztár, egy kávézó,  és egy trafik biztosítják az utazóközönségnek a legszükségesebbet. 

PR: „Miért volt Önöknek fontos, hogy PREFA terméket válasszanak?“
VP: „Építészként tulajdonképpen mindig olyan tartós anyaggal kellene dolgoznunk, mint az alumínium. Hiszen a megbízó és a felhasználó akkor a legboldogabb, ha az épülettel később sincsenek problémái. Ebben az esetben nem csak az épület határozta meg, hogy a tetőfedés anyaga könnyű legyen, nekünk is ez volt a kifejezett esztétikai igényünk. A könnyűfémmel a tetőt maximálisan az elképzeléseink szerint tudtuk alakítani. Madárperspektívából a tető majdnem úgy néz ki, mint egy ötödik homlokzat. Számunkra a tető mindig ilyen nagy jelentőségű volt." 

A buszpályaudvar Vedran elmondása szerint több szempontból is kommunikál a természettel: egyrészt az út túloldalán lévő parkra kilátás nyílik a kubusok függőleges bevágásain keresztül, másrészt a fákkal, melyek már az építkezés megkezdése előtt a telken álltak. Az építészek sokáig gondolkoztak azon, hogyan tudnák a lehető legjobban belefoglalni a fákat az építészeti koncepcióba. Hosszas tanakodás után úgy döntottek, a tetőbe több, különböző méretű nyílást vágnak, melyeken keresztül a fák tovább nőhetnek. "Ez valamennyire megnehezítette a kivitelezést, számunkra azonban fontos volt." 

Vedran Pedišić építész a jövőbe tekint, és egy hotelt lát, melynek átriumos kertje botanikus kert, egy óvodát, hét különleges épületet az Adriai tenger partján és egy nagy ipari projektet. Mind olyan projekt, melyen nyolcfős csapatával már most dolgozik. Amennyiben ideje engedi, ezeket az épületeket is felkeresi megépülésük után. "Ez a munkánk része" mondja Vedran. Mikor kollégáival a buszpályaudvarra látogattak, meglepődve tapasztalták, hogy az utazók elücsörögtek a padokon, zenét hallgattak, beszélgettek. Szinte olyan volt a légkör, mint egy parkban. "Ez bizonyította számunkra, hogy olyan teret alkottunk, melyben szívesen elidőznek az emberek." Úgy tűnik, elérte a célját az építészetük.